Az alapfaj dél-amerikai származású, hagymagumós növény. Levelei élénkzöld színű, keskeny, felálló tőlevelek. Drótszerű virágszáron, füzérvirágzatban nyílnak 2-4 cm-es, csillag alakú virágai. Az alapfaj virága halvány kékeszöld színű, feketésbíbor középpel. A fajták a fehér, sárga, piros és bordó színek sokféle árnyalatában elérhetők, a kereskedelemben legtöbbször színkeveréket forgalmaznak. Kisebb csoportokban évelőágyba ültethető, kiváló vágott virág. Napos vagy félárnyékos, meleg, védett helyet, és igen jó vízáteresztő, laza, humuszos talajt igényel. A biztonságos áttelelés érdekében vastagabb védőréteg szükséges. Takarásra használjunk laza anyagot. A hagymások áttelelését sokszor nem a hideg, hanem a rothadás veszélyezteti, a túlzott nedvesség miatt. Ezért az ilyen növényeket laza, jó vízelvezetésű talajba ültessük, terítsünk alájuk a nedvességet elvezető sódert, durva homokot, ne gyűjtse, tárolja azt. Ne használjunk fűrészport vagy letömörödött, földes avart, hanem szalmát, laza, rostos tőzeget, a kertből származó kórókat, szőlővenyigét, gallyat. Védett helyen takarással télálló.

Észak-amerikai hagymagumós, évelő növény. Keskeny, szálas, középzöld tőlevelei virágzásra már leszáradnak. 20-30 csillag alakú, fehér vagy halványlila színű virágja laza ernyőben nyílik. Napfényes, meleg, védett fekvést és laza, jó vízelvezetésű talajt kedvel. Virágzásig a bőséges vízellátás, a nyári nyugalmi időszak alatt a szárazabb viszonyok kedvezőek számára. Évelőágyba, virágos szegélybe ültethetjük. Vágott virágnak is jól használható. A növény áttelelő része télen a szabadban, helyén hagyható, a hagymát, gumót stb. nem szükséges ősszel felszedni. Amennyiben az áttelelt növényállomány túlságosan elsűrűsödött, szétosztásuk, felújításuk, átültetésük a nyári hónapokban végezhető. Ássuk ki a növényeket lombjuk leszáradásakor vagy közvetlenül utána. A szétválasztás, osztályozás után a visszaültetése szánt hagymák, gumók esetleges sebeit hagyjuk szellős, hűvös helyen beszáradni. Ezután, még a nyár végén vagy kora ősszel, ültessük el őket, hogy a telet már a jól begyökeresedve várhassák. Télálló.

A növény áttelelő része télen a szabadban, helyén hagyható, a hagymát, gumót stb. nem szükséges ősszel felszedni. Amennyiben az áttelelt növényállomány túlságosan elsűrűsödött, szétosztásuk, felújításuk, átültetésük a nyári hónapokban végezhető. Ássuk ki a növényeket lombjuk leszáradásakor vagy közvetlenül utána. A szétválasztás, osztályozás után a visszaültetése szánt hagymák, gumók esetleges sebeit hagyjuk szellős, hűvös helyen beszáradni. Ezután, még a nyár végén vagy kora ősszel, ültessük el őket, hogy a telet már a jól begyökeresedve várhassák. Télálló.

Több írisz faj keresztezésével Hollandiában létrehozott alakkör. Hagymás. Hosszú, barázdált levelei zöldek, sokszor ezüstösen fénylők. Magas erős virágszárán egyetlen virág nyílik. Számtalan fajtát hoztak létre, amelyek a virág színeiben, alakjában, mintázottságában nagy változatosságot mutatnak. Jó vízáteresztő, nagy tápanyagtartalmú, laza, humuszos talajba való. Magas termete miatt évelőágyak középső, hátsó részére, csoportokba ültessük. Főleg vágott virágként ismert, elterjedt. A növény áttelelő része télen a szabadban, helyén hagyható, a hagymát, gumót stb. nem szükséges ősszel felszedni. Amennyiben az áttelelt növényállomány túlságosan elsűrűsödött, szétosztásuk, felújításuk, átültetésük a nyári hónapokban végezhető. Ássuk ki a növényeket lombjuk leszáradásakor vagy közvetlenül utána. A szétválasztás, osztályozás után a visszaültetése szánt hagymák, gumók esetleges sebeit hagyjuk szellős, hűvös helyen beszáradni. Ezután, még a nyár végén vagy kora ősszel, ültessük el őket, hogy a telet már a jól begyökeresedve várhassák. Télálló.

Több, főleg ázsiai faj keresztezésével előállított alakcsoport. Levelük általában lándzsás, sötétzöld színű, egyes fajtáknál finoman szőrözött. A virágok turbán, trombita vagy kehely alakúak. Lehetnek felfelé vagy oldalra nézők, esetleg bókolók. Illatuk általában nincsen. A nagy számú fajta és forma miatt ezt a csoportot több alcsoportra is osztják. Félárnyékos, párás termőhelyet, üde, humuszos, jó vízellátottságú talajt igényelnek. A nyár folyamán öntözzük rendszeresen, védjük tövüket az erős napsütéstől, különösen tavaszi ültetés esetén. Kisebb csoportokban évelőágyba vagy virágládába ültessük. A növény áttelelő része télen a szabadban, helyén hagyható, a hagymát, gumót stb. nem szükséges ősszel felszedni. Amennyiben az áttelelt növényállomány túlságosan elsűrűsödött, szétosztásuk, felújításuk, átültetésük a nyári hónapokban végezhető. Ássuk ki a növényeket lombjuk leszáradásakor vagy közvetlenül utána. A szétválasztás, osztályozás után a visszaültetése szánt hagymák, gumók esetleges sebeit hagyjuk szellős, hűvös helyen beszáradni. Ezután, még a nyár végén vagy kora ősszel, ültessük el őket, hogy a telet már a jól begyökeresedve várhassák. Télálló.

Hagymagumós növény, amelynek eredeti hazája Dél-Afrika. Keskeny szálas, felálló, élénkzöld levelei legyező alakban rendeződnek a virágszár alapi részén. Erős, drótszerű virágszárának felső része vízszintes állású, amelyen fésűszerűen helyezkednek el élénk színű, finom illatú virágai. Ezek az alpi résztől indulva sorban nyílnak ki. Egyszerű és telt virágú fajtái is ismertek. Védett, napos fekvést, laza, termékeny, jó vízelvezetésű, de nedves talajt igényel. Az ősszel cserépbe ültetett növények hűvös (13 fok), világos helyen nevelve, télen, kora tavasszal nyílnak. Kiváló vágott virág. A növény nem képes a szabadban áttelelni. Ezért ősszel, az első fagyok előtt ássuk ki, és a hagyma fölött 5-10 cm-rel vágjuk le a szárat és a leveleket. Tartsuk száraz, fagymentes, szellős helyen a hagymát, amíg a szárcsonk beszárad. Ezután tisztítsuk meg óvatosan a talajmaradékoktól. Ha szükséges, ekkor válasszuk le a sarjhagymákat. Ezek a növények nyugalmi időszakban magasabb hőmérsékletet igényelnek. Erre egyes esetekben a következő évi virágzás érdekében van szükség, máskor a túl korai, már télen bekövetkező kihajtást akadályozza meg. (E növények eredeti élőhelyén a tél általában fagymentes, vegetációs időszakuk az enyhe és csapadékos téli, tavaszi, nyugalmi időszakuk pedig forró és száraz nyári hónapokra esik. Tartsuk ezért száraz, meleg (15-20 fok) helyen. Nem télálló.

Hagymagumós növény, amelynek eredeti hazája Dél-Afrika. Keskeny szálas, felálló, élénkzöld levelei legyező alakban rendeződnek a virágszár alapi részén. Erős, drótszerű virágszárának felső része vízszintes állású, amelyen fésűszerűen helyezkednek el élénk színű, finom illatú virágai. Ezek az alpi résztől indulva sorban nyílnak ki. Egyszerű és telt virágú fajtái is ismertek. Védett, napos fekvést, laza, termékeny, jó vízelvezetésű, de nedves talajt igényel. Az ősszel cserépbe ültetett növények hűvös (13 fok), világos helyen nevelve, télen, kora tavasszal nyílnak. Kiváló vágott virág. A növény nem képes a szabadban áttelelni. Ezért ősszel, az első fagyok előtt ássuk ki, és a hagyma fölött 5-10 cm-rel vágjuk le a szárat és a leveleket. Tartsuk száraz, fagymentes, szellős helyen a hagymát, amíg a szárcsonk beszárad. Ezután tisztítsuk meg óvatosan a talajmaradékoktól. Ha szükséges, ekkor válasszuk le a sarjhagymákat. Ezek a növények nyugalmi időszakban magasabb hőmérsékletet igényelnek. Erre egyes esetekben a következő évi virágzás érdekében van szükség, máskor a túl korai, már télen bekövetkező kihajtást akadályozza meg. (E növények eredeti élőhelyén a tél általában fagymentes, vegetációs időszakuk az enyhe és csapadékos téli, tavaszi, nyugalmi időszakuk pedig forró és száraz nyári hónapokra esik. Tartsuk ezért száraz, meleg (15-20 fok) helyen. Nem télálló.