A fehérhere legnagyobb jelentősége az állandó rét és legelőterületeken van, ahol a gyepek termésének a minőségét javítja. Indáival terjedve jól kitölti a gyep hézagait, ezzel véd a gyomosodástól, emellett a legelőfű tápértékét is javítja. A rágást, a tiprást jól bírja, sarjadzóképessége kiváló, ezért a gyepkeverékek állandó alkotója. Pillangós virágú növény. Tiszta állományban nem szokás telepíteni, kivételt ez alól csak a magtermő állományok jelentenek. A fehérhere általában 3-4 évig él, de természetes magpergése révén az állomány magától felújul. A csapadékosabb, párában gazdag vidékeket kedveli, ennek ellenére jól megél szárazabb vidékeken is. A talajok tekintetében nem válogatós, de a növény mészigényes és sok foszfort és káliumot kíván. Vetésidő: tavasszal, márciustól általában tavaszi árpával vetjük. Takarónövény nélkül vethetjük ősszel, augusztus második felétől öntözött körülmények közé. Vetése: 1-2, 5 centiméter mélyre vessük 12 vagy 24 centiméteres sortávra. Vetőmagszükséglet: 60-180 g / 100 m2. Betakarítása: A telepítés évében a fehérherét takarmányként hasznosítjuk. A második évtől az első növedékét meghagyhatjuk magnak. A magtermő fehérhere állományok júniustól folyamatosan virágoznak. Éréskor is még mindig látunk új fehér virágokat. Ezeket hagyjuk figyelmen kívül. Kezdjük meg az aratást, ha a virágok nagy része már megbarnult. Ilyenkor a száraz virágok lefelé állnak, a virágzati tengely felső része megbarnul, a magvak színe kénsárga, a magvak kézzel könnyen kidörzsölhetőek.

Nagy tömeget adó, magas fehérjetartalmú, pillangós takarmánynövény. A belőle készült takarmány a lucernával egyenértékű. Kétéves növény, de kedvező körülmények között a harmadik évben is jó termést adhat. Nagy vízigényű. A telet jól bírja. A nitrogént képes a levegőből is felvenni. A vöröshere a hűvösebb, párásabb éghajlatot kedveli. A talajjal szemben nem különösen igényes, elsősorban a sekély termőrétegű, erodált talajok növénye. Vethető magában vagy tavaszi árpával, réti komócsinnal, olasz perjével. A tapasztalatok szerint a tiszta vetés előnyösebb.Vetésidő: tavasszal, a fagyok elmúltával. 2 3 0C -os talajhőmérsékleten csírázik. Vetési mélység: 1-2 centiméter mélyre vetjük, 12 centiméteres sortávra Vetőmagigény: 18 220 g / m2 Betakarítása: évente kétszer kaszálható. Az első kaszálásra bimbózáskor, a másodikra virágzás idején kerüljön sor. Kétéves növény, de kedvező viszonyok között a harmadik évben is jó termést ad. A Táplánszentkereszti szára finom, felálló jellegű. Levél-szár aránya közepes, levélzete dús, levele hosszúkás.Virágaliláspiros.Télálló.Sűrű állománytad. Bokrosodásihajlamaés sarjadzóképessége kiváló. Évente kétszer kaszálható. Sok csapadékot kíván.

Csapadékos fekvésű talajok korai zöldtakarmány adó és zöldtrágya növénye. A biológiai talajjavításban és a talaj termőképességének szinten tartásában is jelentős a szerepe. Gyökérzete 40-50 cm mélységig hatol le a talajba és a felső réteget gazdagon behálózza. A légköri nitrogén megkötése révén a bíborhere növeli a talaj nitrogén készletét. Kiváló mézelő növény.

(Trifolium repens) A biokertészek kedvelt növénye. Gyökérgümőiben élő baktériumok sok nitrogént kötnek meg a levegőből. Mély gyökérzetével javítja a talaj minőségét. Kiváló méhlegelő és elnyomja a gyomokat. Rézsűk, árokpartok megkötésére is alkalmas. Gyümölcsfák köré is célszerű vetni. Az első virágzás után rendszeres nyírást igényel.